A szerdai meccsünk hőse ugyanazon az úton haladna tovább, ami idáig vezetett.

Csapatunk tegnapi, MOL Fehérvár elleni bravúrgyőzelmének (2-0) hőse Hegedüs Olivér volt. A 19 éves középpályás élete első felnőtt tétmérkőzésén lépett pályára a ZTE Arénában, és a hajrában csereként beállva gólpasszal és góllal döntötte el a találkozót.

- Fantasztikus érzés, rengeteg gratulációt kaptam a közösségi médiában és személyesen is – kezdte honlapunknak Olivér, amikor a meccs másnapján leültünk vele beszélgetni. – Az osztálytársak, a család és a tanáraim mind-mind gratuláltak. Amikor reggel mentem az iskolába, kíváncsi voltam a reakciókra, amik érkeztek is, és a médiaérdeklődés sem maradt el, ami persze jólesett.

- Számítottál rá, hogy lehetőséget kaphatsz a Fehérvár elleni negyeddöntőben?

- Utalások voltak rá a meccs előtt, hogy lehetőséget kaphatok, mondtam is, hogy nem fogok félni, hogyha beállok. Köszönöm a lehetőséget a vezetőedzőnek és a stábnak! Most nagyon kijött a lépés, kellett hozzá a szerencse is, de nekem is ott kellett lennem, hogy sikerüljön gólpasszt adni és gólt lőni. Ha csak gólpasszt adtam volna, az sem lett volna rossz debütálásnak, de az, hogy a második labda is úgy jött, hogy be tudtam góllal fejezni a támadást, a hab volt a tortán, sőt, inkább a habon a cseresznye.

- Édesanyád is ott volt a lelátón, és ahogy láttuk, meg is könnyezte a szerdai pillanatokat.

- Igen, e miatt is nagyon boldog voltam, Vlaszák Géza kapusedző mondta is, hogy anyukám volt a legboldogabb ember a stadionban. Este otthon sokszor visszanéztük közösen a felvételeket, együtt örült az egész család.

- Egy ilyen bemutatkozás után akaratlanul is több figyelem irányul majd rád. Hogyan tovább?

- Örülök a jelenlegi helyzetnek, de nem akarok telhetetlen lenni, és tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, hogy rendszeresen bekerüljek a csapatba. Szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy eddig, nem akarom, hogy ez a gól később teher legyen a számomra. Higgadtan szeretnék játszani, a saját dolgomra koncentrálni, és egyre jobb teljesítményt nyújtani, hogy a jövőben is számítsanak rám. Minden edzőm támogatott, hogy idáig eljussak, és próbálták belőlem kihozni a maximumot, valamint a legjobb tanácsokkal ellátni, hogy az adott poszton mire figyeljek. Annak idején azt is alig akartam elhinni, amikor Sallói István sportigazgató közölte velem, hogy idén az első csapattal edzhetek és lehetőséget kapok majd a kupameccseken, de az, hogy a Fehérvár ellen, tévés mérkőzésen góllal és gólpasszal mutatkoztam be a ZTE Arénában, az maga az álom!