Jó alapokat kapott, nagyon szurkol csapatunknak és követi a meccseinket. Büszkék lehetünk rá!

- Isten éltessen! Bár gondolom, nem így képzelted el a huszadik születésnapodat…

- Köszönöm, valóban nem – kezdte a honlapunknak adott interjút Csóka Dániel, az angol élvonalbeli Wolverhampton Wanderers U23-as csapatának zalaegerszegi nevelésű játékosa, aki szombaton ünnepelte születésnapját. – Egy hónappal ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy itthon töltöm majd a születésnapomat. A tizenhatodiknál voltam utoljára itthon, azóta minden április 4-én Angliában voltam, így annak örültem, hogy ezúttal családi körben ünnepelhettünk. Annak viszont nem, hogy minderre a koronavírus-járvány következtében kerülhetett sor.

- A húsz talán az első olyan kerek évszám, amikor számvetést készít az ember. Ott tartasz a labdarúgókarrieredben húsz évesen, amire vártál?

- Összességében igen. Van olyan is, amiben többre számítottam, de úgy érzem, ennyi idősen nem vagyok lemaradva semmiről, remélem, hogy még hosszú és sikeres évek várnak rám a focipályán. 16 éves voltam, amikor Angliába igazoltam, az első két év jól sikerült a Wolvesnál, majd jött egy féléves kölcsön a Dunaszerdahelynél, ami nem teljesen úgy sült el, ahogy vártam: szerettem volna többet játszani és többet nyújtani. Ezt követően, nyár óta visszarázódtam az angol közegbe, jónak értékelem az elmúlt fél évet leszámítva egy egyhónapos sérülést, amiből a vírus kezdetekor térhettem volna vissza a pályára. Úgy éreztem, jó formában vagyok, így természetesen rosszkor jött a kényszerpihenő.

- Majdnem 17 éves korodig a ZTE kötelékébe tartoztál. Milyen alapokat kaptál Zalaegerszegen, hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

- Tizenegy évig, öttől tizenhat éves koromig játszottam ZTE-mezben, ez hosszú idő, így az én karrieremre is nagy hatással van. Jó alapokat kaptam, azt gondolom, ezt az is bizonyítja, hogy külföldre igazolhattam és ott is meg tudtam állni a helyem. Minden edzőm segített a fejlődésben, amit ezúton is köszönök nekik. A mai napig követem a Zetét, nézem minden meccsét a csapatnak, örülök, ha nyernek és nagyon szurkolok, hogy bennmaradjanak az NB I-ben.

- Tartod a kapcsolatot a volt csapattársaiddal és edzőiddel?

- Igen, sok volt csapattársammal kapcsolatban vagyok, sőt mondhatom, hogy a legjobb barátaim is a volt csapattársaim közül kerülnek ki. Amikor itthon vagyok és találkozom a volt edzőimmel, mindig érdeklődnek és beszélgetünk egy jót.

- Már több mint három éve igazoltál a Wolverhamptonhoz, és ahogy már említettük, megjártad Szlovákiát is. Helyes döntéseket hoztál, utólag sem változtatnál rajtuk?

 - Többen megemlítették már, hogy amikor 2017 januárjában Angliába igazoltam, akkor a ZTE-nél már az NB II-es felnőtt csapattal kezdhettem meg a téli felkészülést, ha maradok, akár 16 évesen már be is mutatkozhattam volna a magyar másodosztályban. Utólag viszont kár ezen rágódni, jó döntésnek gondolom az Angliába szerződést, sokat fejlődtem az elmúlt években. A DAC-os időszakra sem jelenteném ki, hogy megbántam, de más volt a terv. Ott is fejlődtem, főleg fizikálisan, hiszen más egy felnőtt csapatnál edzeni, de a játéklehetőség hiányzott. De ha pozitívan akarom nézni, az is egy lépcsőfok volt a karrieremben.

- A sérülések sosem jönnek jókor, nálad viszont mindig a legrosszabbkor jöttek: így maradtál le a 2017-es U17-es Európa-bajnokságról is. Ezt hogy tudtad feldolgozni?

- Igen, ráadásul az U17-es Eb mellett lemaradtam az U17-es elitkörről is, majd rá egy évre az U19-es válogatottal is az elitkörről. A nemzeti csapatnál eddig nem jött ki a lépés, és ez sorban egymás után már nagyon bosszantó volt. A sérüléseim alatt próbáltam regenerálódni, a fizioterapeutánktól kapott feladatokat végezni, erősíteni a felsőtestemet, kihasználni a leghasznosabban azt az időt. De azért bízom benne, hogy ezekért a lehetőségekért kárpótol majd az élet.

- Az utánpótlás-válogatottaknál az elmúlt években rendszeresen lehetőséget kaptál. Ott jelenleg milyen perspektívák vannak előtted?

- Most az a célom, hogy bekerüljek az U21-es válogatottba. Tavaly októberben volt arról szó, hogy meghívnak, de akkor közösen úgy döntöttünk, hogy maradok Angliában, hogy ne essek ki a ritmusból, hiszen jól ment a játék a bajnokságban. Most márciusban lett volna ismét válogatott összetartás, de ez meg a járvány miatt maradt el. Azért dolgozom, hogy a jövőben is számítsanak majd rám az U21-es nemzeti csapatnál, és természetesen célom, hogy később a felnőttválogatottba is bekerüljek majd.

- Angliában még az U23-as korosztálynak is rendeznek utánpótlás-bajnokságot, míg nálunk az U19 után már csak felnőtt bajnokságban játszhatnak a játékosok. Segíti a fejlődést, hogy nálatok még 20 év felett is játszhattok az utánpótlásban?

- Igen, én jónak tartom az angliai rendszert, hiszen 18 évesen még nagyon nehéz bekerülni egy felnőtt csapatba, ennek következtében sok játékos elveszhet, aki akkor még nincs kész a felnőtt labdarúgásra. Ezt a problémát áthidalhatja, ha van második csapata a klubnak, de Magyarországon ez csak néhány esetben van meg. Angliában az U23-ban a 21-22 évesek mellett még játszhat három túlkoros is, volt, hogy Hector Bellerín, az Arsenal már a spanyol felnőttválogatottban is bemutatkozott tehetsége is pályára lépett ellenünk.

- Mennyire vágysz arra, hogy már felnőtt bajnokságban szerepelj?

- Ez is a céljaim között szerepel, szóba került már korábban is, hogy nyáron majd kölcsönbe igazoljak valamelyik angol csapathoz, de az elsődleges mindenképp a játéklehetőség számomra. 2019 végén már volt érdeklődés angol harmad-negyedosztályú kluboktól, meglátjuk, mit hoz a nyár, de nyilván a jelenlegi helyzet nem segíti a tervezést.

- Melyek karriered eddigi legszebb, legemlékezetesebb pillanatai?

- Elsőként az U16-os válogatottbeli bemutatkozásomat említeném: a szlovákokat győztük le 3-0-ra, akkor szerepeltem először címeres mezben. Aztán ide sorolnám a Chelsea-nél eltöltött próbajátékot és az Angliába igazolást is, a legutolsó nagy élményem pedig az, amikor a PSG ellen fejeltem gólt. Az International Cup sorozatban mérkőztünk meg velük, hatezer néző nézte meg élőben a meccset, ami tekintve, hogy U23-as találkozóról beszélünk, kiemelkedő szám.

- Hogy telnek a napjaid, látsz-e esélyt a szezon befejezésére Angliában?

- Még mi sem tudunk semmit, de az edzőmmel rendszeresen egyeztetek. Az erőnléti edzőtől kapunk heti négy-öt napra futó- és erősítőprogramot, ezeket itt, Zalaegerszegen végzem el. Az angliai hírekről én is értesülök, és persze beszélek csapattársakkal is. Az elmúlt időben sokkal jobban éreztem magam Angliában is, mint az első hetekben, már vannak haverjaim ott is, nem vagyok megilletődve, ha a nyelvet kell használni, ez is nagyon fontos. Remélem, minél előbb utazhatok vissza és újra a pályán lehetünk.

- Mit gondolsz, láthatnak majd még a zalaegerszegi szurkolók ZTE-mezben?

- Szívesen játszanék majd később a ZTE-ben, de ez egyelőre még nem aktualitás. Egy első osztályú bajnoki címre nagyon vágynék a Zetével: sokszor megnézem, hogy amikor édesapámmal a soraiban bajnoki címert nyert a ZTE, mekkora ünneplés volt a Dísz téren és az egész városban. Én is szeretném átélni ezt az érzést!

- Óházy Bálint - 

(fotók: Wolverhampton Wanderers)