Végh Gábor négy éve vállalt szerepet az akkor csődben lévő, a széthullás szélén álló egykori magyar bajnok, a ZTE megmentésében. Azóta - bár a klub infrastruktúrája első osztályú - a csapat hullámzó teljesítményt nyújt a másodosztályban, állt már karnyújtásnyira a feljutástól is, tavaly azonban a kiesés réme is realitás volt. A klubtulajdonost rengeteg támadás, kritika érte, a sajtó és a közvélemény évről évre az áhított feljutást kéri számon tőle.
Beszélgetésünkben szánt szándékkal kerültük a napi aktualitásokat, a futball, a ZTE csupán apropója volt annak, hogy Végh Gábor, az ember megszólaljon.

- Van-e futballmúltad, labdarúgó pályafutásod?
- Igen, nagyon szerettem futballozni, de sosem voltam tehetséges. Az NB III volt a legmagasabb szint, ameddig eljutottam. A Taksony és a Szigetszentmiklós csapataiban játszottam.
- Melyik csapat szurkolója voltál gyermekkorodban?
- A családban honvédosok voltunk, ez a klub volt a legközelebb lakóhelyünkhöz, a Honvédnak akkor kiváló csapata volt, tizennégy válogatott játszott ott.
- A szurkolók rajtad kívül fiadat, ifj. Végh Gábort ismerhetik, megtudhatunk még valamit a családodról?
- Igen, egy kislányom van még, neki nincs kapcsolata a sporttal.
- Volt olyan pillanat, amikor megbántad zalaegerszegi szerepvállalásodat?
- Nem, én nem ilyen típus vagyok, s mivel ez egy szenvedély, ezt különösen nem lehet megbánni. Tehát a válaszom egyértelmű nem.
- Érezted, érzed néha kiszolgáltatottnak magad? A kérdés arra irányul, hogy bár egy rossz személyi döntés akár saját hibád is lehet, mégis, sikered vagy kudarcod attól függ, hogy a csapat támadója gólt lő, vagy átesik a labdán…
- Nem, ebben nem érzem magam kiszolgáltatottnak. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ez egy önként vállalt szenvedélybetegség, az ember pedig a szenvedélyét megbánni nem szokta.
- Képes vagy a kritikáktól, bekiabálásoktól függetlenedni?
- Nem.
- Ha nézőként, szurkolóként hibásnak vélsz egy-egy edzői döntést, összeállítást, taktikát, cserét, azt szóvá teszed az edzőnek?
- Igen.
- Sok súgó vesz körül?
- Rengeteg.
- Miként tudsz köztük szelektálni?
- Azért elmúltam már ötven éves, ez tapasztalattal is jár. Gyakorlatilag húszéves korom óta vagyok vállalkozó, úgy gondolom, hogy van elég emberismeretem. Ez persze nem tévedhetetlenséget jelent, de kilencven százalékban bejön.
- Volt olyan elvárásod az éppen aktuális edző felé, hogy a saját fiad játsszon a csapatban, vagy meg tudtál maradni szurkolónak, aggódó apának?
- Igen, volt ilyen.
- Mennyi időt vesz el ez a szerep a családodtól, vállalkozásodtól, az életedből?
- Rengeteget, túl sokat. Fizikailag heti két napot töltök Zalaegerszegen, de otthoni életemből napi szinten is sok időt elvesz. Nálunk egy nyaralás is úgy zajlik, hogy közben az átigazolásokat intézem, munkatársaimmal játékosokat, ügynököket győzködünk, klubvezetőkkel alkudozunk, ebből áll a nyaralásom.
- A családodnak nincs elege ebből az életmódból?
- De, abszolút  Ha most öt év távlatában előre terveznénk, mit tekintenél fél évtized múltán sikernek és mit kudarcnak?
- Ugyanazt tartanám sikernek, mint az első napon, amikor ideérkeztem. Jelesül azt, ha olyan támogatói köre van egy klubnak, hogy az önállóan is meg tudjon állni a lábán. Ez lenne az abszolút siker. A szurkolók ezt nem így gondolják, de csak ez számít. Az elmúlt négy évben folyamatosan azt éreztem, hogy ha bármikor kiszállnék, akkor azonnal visszazuhanna a klub a harmadosztályba vagy még lejjebb.
- Állsz-e napi kapcsolatban más magyar klubok tulajdonosaival, létezik-e „tulajdonosi klub” is?
- Több tulajdonossal nagyon jóban vagyok, akad olyan, aki jó barátom, és nagyon sokat segít is a Zetének. Arra nem hatalmazott fel, hogy a nevét is elmondjam.
- Tulajdonképpen mekkora cég a Pharos 95 Kft, aminek működésétől, eredményétől a ZTE léte is függ?
- Egy kis családi vállalkozás, melyben a feleségemmel reggel hattól este nyolcig dolgozunk. Ez egy kis cég.
- Ebből fakadóan a ZTE egy nagy áldozatvállalás…
- Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy lehetőségeikhez képest Magyarországon kevesen áldoznak ennyit a futballra.
- Milyen szereped van a szlovén Nafta Lendva csapatának irányításában?
- A klub megválasztott elnöke vagyok, szinte teljes körű felhatalmazással.
- Ebből a szerepből a ZTE profitálhat valamit?
- Abszolút. Ez volt a szerepvállalásom mozgatórugója. Láttam egy régiós lehetőséget, melyből a Zete profitálhat úgy, hogy emellett a Lendva is jól jár. Régióban gondolkozom.
- Milyen tulajdonosi struktúrát tartasz egy klub működtetésében ideálisnak?
- Annak a híve vagyok, hogy ha egy nagy támogatói kör tart el egy klubot.
Jobbnak tartom, ha nem egy százmilliós, hanem száz egymilliós támogatója van, tehát több lábon áll, az a biztos háttér. Ezt hiányolom Zalaegerszegen.
- Ezt személyes kudarcként éled meg, vagy a közeg kudarcaként?
- Is-is. Személyes kudarcom is, hogy nem tudom ezt a közeget integrálni, de természetesen ez a közeg kudarca is. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ha valaki szereti a labdarúgást, bármilyen kicsiséggel is hozzájárulhasson a sikeréhez, de valamiért ez mégsem mozdult meg. Egyelőre.
- Utolsó kérdésként vissza az aktualitásokhoz. Felfigyeltél-e rá, hogy a ZTE az NB I-ből való kiesése óta sosem tudott győzelemmel rajtolni?
- Igen, ezt tudom. Azon vagyunk, hogy ez változzon, s valami azt súgja, hogy most változni is fog…


Zalaegerszeg, 2018. Július 26., 12 óra 0

/ megosztás