Remek közösségbe érkezett a 26-szoros válogatott Stieber, aki szerint a válogatott szünet is segítheti a közös munkát.

- Az elmúlt hétvégén mutatkoztál be ZTE-mezben. Ilyen debütálásra számítottál?

- Bíztam benne, hogy győztes meccs lesz az első bajnokim kék-fehérben, ez sajnos nem jött össze, de ezen kívül pozitívan emlékszem vissza a szombatra – kezdte honlapunknak adott nyilatkozatát Stieber Zoltán. - A szakmai stábbal megbeszéltük, hogy a második félidőben állok be, jól éreztem magam a pályán, fizikailag is rendben voltam, de a meccs után is azt mondtam, hogy a játék képe alapján nyernünk kellett volna, és el kell hinnünk, hogy meg tudjuk nyerni az ilyen meccseket. Megvoltak a helyzeteink, szép akciókat vezettünk, legközelebb pontosabban kell befejeznünk ezeket. A PAFC elleni mérkőzés hasonló volt a mezőkövesdihez és a debrecenihez, abszolút partiban voltunk, arra törekszünk, hogy egyre több rutinnal három pontokat tudjunk kihozni az ilyen meccsekből.

- Pályára lépésedkor nagy ováció fogadott a lelátóról, pláne, amikor a drukkerek látták a technikás, extra megmozdulásaidat. Utána is kaptál üzeneteket, gratulációkat a szurkolóktól?

- Persze, a szurkolóktól és a barátoktól egyaránt kaptam üzeneteket, de a pályán is érzékeltem, hogy milyen pozitív volt a hangulat, amikor beálltam, ezt ezúton is köszönöm a szurkolóknak, nagyon jó érzés volt. Később megkaptam a videót a beállásomról, ennek is örültem, viszont azért jöttem, hogy győzelmekhez segítsem a csapatot, azóta is nagyon keményen dolgozunk azért, hogy ez minél többször összejöjjön, hiszen a profi futballban ez az elsőleges.

- Bemutatkozásodkor említetted, hogy tudsz róla, milyen fanatikusak a zalai drukkerek, de belülről milyen volt átélni ezt a remek hangulatot, amit a kilátogató közel 5000 néző teremtett?

- Magyar szinten ez remek nézőszám, arra kell törekednünk, hogy minél többen kijöjjenek legközelebb is és még több embert hozzanak ki magukkal a stadionba, ezt pedig a játékunkkal és a szerzett pontjainkkal tudjuk leginkább elérni. Tudom, hogy a klubnak és a szurkolóknak is hosszútávon az NB I-ben van a helye, ezt kell bebizonyítanunk a pályán.

- A szombati meccs számodra az NB I-es debütálást is jelentette. Furcsa kimondani?

- Persze, furcsa, de túl vagyok már jópár dolgon a fociban, mindig próbálom az adott helyzetből kihozni a maximumot. Ez is egy új helyzet volt, Magyarországon a válogatotton kívül nem játszottam még felnőtt szinten. Jó lett volna máris az első meccsemen gólt rúgni, három pontot szerezni, de elsőre ezt sem éreztem rossznak.

- A ZTE-ben jelenleg 30 válogatott meccs van a lábakban, ebből 26 a tiéd. Érzed, akár az edzéseken is, hogy e miatt felnéznek rád a társak?

- Érzem, hogy megadják a tiszteletet felém, de már az első pillanattól kezdve azt mondtam, hogy egyenértékű játékosok vagyunk. Nekem nem számít, hogy fiatal, rutinos, válogatott vagy nem válogatott játékosról beszélünk, az számít, hogy valaki jó játékos-e. A csapat karaktere és a játékosok karaktere egyesével is nagyon pozitív számomra, remek a közösség, ez az alapja a sikerek elérésének. Szeretnék segíteni a fiataloknak, ha bármilyen kérdésük van, vagy át tudom adni a tapasztalatomat, mindig számíthatnak rám, de ettől függetlenül én is egy vagyok a gépezetben.

- Volt olyan, ami a meglepetés erejével hatott Zalaegerszegen számodra?

- Nagyjából utánakérdeztem a dolgoknak előzetesen, beszéltem Sallói István sportigazgatóval és néhány játékossal is, így voltak már információim. De a fociban az a szép, hogy minden nap megtapasztalsz új dolgokat, így nyilván érnek meglepetések is, utána az a kérdés, hogy reagálsz ezekre, nekem az új dolgok nem okoznak problémát.

- Kikkel vagy igazán jóban, kikkel beszélgetsz a legtöbbet?

- Radó Andrissal egy épületben lakunk, Devecseri Szilárdot a válogatottból ismerem, Kocsis Gergő is volt összetartásokon a nemzeti csapatnál, Barczi Dáviddal pedig még az újpesti ifiben játszottam együtt, sőt, talán még szobatársak is voltunk egy ideig egy óriási, tízágyas szobában. De a többiekkel is megtalálom a közös hangot, Mitroviccsal is sokat beszélgetünk, de próbálok mindenkivel kommunikálni, beszélni.

- A várost mennyire ismerted már meg?

- Néhányszor, amikor elmentünk a srácokkal ebédelni vagy vacsorázni, volt, hogy megállítottak a szurkolók és váltottunk pár szót, de olyan sokat még nem voltam a városban, idővel biztosan jobban megismerem majd.

- Már láttad kívülről és belülről is a csapatot mérkőzésen, túlvagytok jópár edzésen, ezek alapján mi lehet az igazi erősségünk?

- A legfontosabb, hogy elhiggyük, hogy mindenkit le tudunk győzni. Nyilván a Ferencváros vagy a Fehérvár ellen nem mi vagyunk az esélyesek, de a Puskás Akadémia példája is mutatja, hogy időként ezeket a csapatokat is el lehet kapni, főleg hazai pályán mindenki ellen győzelmi eséllyel lépünk pályára. Kombinatív játékot játszunk, és a Puskás Akadémia ellen az volt a fő pozitívum, hogy nem akartunk mindig első szándékból előre menni, hanem amikor kellett, megnyugtattuk a játékot, utána mentünk előre, megvoltak a kényszerítők, a mélységi beindulások. A helyzetek is megvannak, utána már kicsit mentális kérdés is, hogy sikerül-e belőni a gólt és megnyerni a meccset.

- Most Bobál Dávid szavaival élve amolyan „mini felkészülés” következik, majd szeptember 14-én Diósgyőrbe látogatunk. Hogy épül fel ez a két hét a következő bajnokiig?

- Jó, hogy most sokat tudunk edzeni, jobban megismerjük egymás mozgását, ez az időszak abszolút alkalmas az összeszokásra. Az automatizmusokat edzésen tudjuk jól begyakorolni, ha sokat edzünk együtt, az oda-vissza hasznos, hiszen látjuk, hogy ki merre mozog vagy mit csinál egy adott szituációban.

- Diósgyőrben már 90 percet is a pályán lehetsz majd?

- Nagyon bízom benne, szerintem ez a két hét elég lesz arra, hogy teljesen megfelelő állapotba kerüljek.

- És jöjjön egy Stieber-gól vagy gólpassz, ami győzelemhez segíti a csapatot…

- Legyen így!

/ megosztás