Madár Gábor neve – bár eredetileg nem zalaegerszegi – összeforrt a ZTE-vel.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal fél évszázada a klubért tesz, ma, nyolcvan évesen is az egyesület utánpótlásáért dolgozik. Nyolcvanadik születésnapján beszélgettünk.

-    Gabi bácsi Vácott, az ottani másodosztályú csapatban játszott 19 éves koráig, onnan igazolt Zalaegerszegre.

-    Igen, ott kezdtem a focit, 1954-ben igazolt le a Vác az ifjúsági korosztályhoz, ott játszottam 1957 nyaráig, akkor kerültem Zalaegerszegre. Két évig, 1959-ig voltam itt, majd 1959-től 1962 őszéig játszottam Szombathelyen. Ott mutatkoztam be az NB I-ben, az első meccset 1957. augusztus 24 –én játszottam a Honvéd ellen. Később sajnos történt egy családi tragédia, édesanyám meghalt, s édesapám hazahívott, mert három testvérem volt még otthon. Rövid ideig maradtam otthon, s még 1962-ben visszajöttem Zalaegerszegre, s attól kezdve folyamatosan itt voltam 1972-ig, a feljutásig. Utána, az aktív játék befejeztével különböző funkciókat töltöttem be a klubnál, s jelenleg is itt dolgozom, az utánpótlásnál segítek a technika fejlesztésében.

-    Ha jól tudom, szerepelt az NB II-es válogatottban is.

-    Igen, akkoriban ez nagy dolog volt, mert valahol már a kiválasztást jelentette.

-    Áttérve edzői pályafutására, elmondhatjuk, hogy a feljutás specialistája, ez Zalaegerszegen kétszer sikerült, Nagykanizsán 1979-től 1982-ig bronz-, ezüst-, majd aranyérem, igaz, az osztályozót aztán a Nyíregyháza csapata vívta meg sikerrel, majd magasabb osztályba juttatta a Kaposvárt is. A ZTE szurkolóinak egyik legszebb emléke a Siófok ellen megvívott, 6:0-s sikerrel végződött osztályozó mérkőzés. Ennek a szép sikernek különleges értéke, hogy Ön bátran épített be a csapatba olyan fiatalokat, akik később maguk is legendákká, válogatott játékosokká lettek.

-    Igen, Preisinger, Horváth Attila, Lendvai Miki, Karbuczky is nálam mutatkozott be a csapatban. Én mindig utánpótláspárti voltam, abból az elvből kiindulva, amit tréfás formában az azóta sajnos elhunyt Verebes Józsi barátom hangoztatott. Tőle hallottam, hogy a fiatalokról ne mondjuk ki, hogy nem valók a csapatba, adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy bizonyíthassák, hogy nem oda valók…Amikor a ZTE-vel másodszor jutottunk fel, akkor a csapat átlagéletkora 21,6 év volt. Ebből a csapatból lettek többen „A” válogatottak, olimpiai válogatottak, U21-es válogatottak.

-    A magyar foci mélyrepülését sokan sok dologgal magyarázzák, általában az utánpótlás nevelés elégtelen mivolta a megszokott válasz. Ön szerint mikor veszítettük el a fonalat, mi az oka a folyamatos süllyedésnek?

-    Az én elméletem szerint az utánpótlás nem az NB I-es, NB II-es csapatoknál kezdődik, hanem a járási bajnokságtól kezdve a megyei első, második osztályon át épül fel, a nagy karéjnak először alacsony szinten kellene megjelenni, ugyanis a mennyiség és minőség nem választható el egymástól.
Megítélésem szerint a labdarúgásban három domináns tényező van, a gyorsaság, a technika és a mentalitás. A gyorsaság az anatómia, ha ez nincs meg, akkor még mindig lehet jó futballt játszani, ha a vele született gömbérzék megvan, s a mentalitás megfelelő.
A mentalitásról még annyit:
Molnár Máténak láttam egy riportját a TV-ben, Felcsúton beszélgetett akadémista gyerekekkel. A kérdésre, hogy miért akarnak futballisták lenni, az egyik gyerek azt válaszolta, azért, hogy külföldre mehessek és sok pénzem legyen. Ha ez a mentalitás érvényesül a fiataloknál, akkor az egész dolog esélytelen. Én a mentalitásban látom a legnagyobb problémát. 

-    Mi a véleménye a „fiatalszabályról”, mely szerint a másodosztályban két fiatalnak 90 percen át pályán kell lennie a bajnoki meccseken?

-    Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, mert olyan mérkőzéseken is bizonyítási lehetőséget kapnak a fiatalok, melyeken az edző esetleg azt mondja, hogy még nem nekik valók. Ha egy fiatal 15-20 percet játszik, abba idővel belefásul. Nálam Lendvai, Horváth Attila, Preisinger 19-20-21 évesen lettek stabil játékosok. Az is igaz, hogy az eredménykényszer, a bennmaradunk, vagy nem maradunk, felkerülünk, vagy nem kerülünk fel kérdése megköti az edzők kezét, ilyenkor nem a hosszú távú célok kerülnek előtérbe. 

-    Ha kisarkítjuk a kérdést, s Önnek kellene eldönteni, hogy kötelező jelleggel megmaradjon-e a „fiatalszabály”, miként döntene?

-    Miután nagyon sok függ az adott klub vezetésétől, edzőjétől, s hogy valahonnan máshonnan is nyomást gyakoroljunk a klubokra, ezért én a kötelező jelleget jónak tartom és megtartanám. A fiatalok kölcsönadását valamilyen szinten tragikus dolognak tartom, ezt a fiatalok többsége leírásként éli meg, a kölcsönadott játékosok majdnem „visszafelé épülnek”. Ezt is segíthet megelőzni a „fiatalszabály”.

-    Végül: Feljut-e idén a ZTE az első osztályba?

-    Hát, esküt nem mernék rá tenni, de nálam jobban kevesen szeretnék.

-    Köszönöm az interjút, sok sikert, jó egészséget kívánok.

-    nj-

/ megosztás