EXKLUZÍV INTERJÚ ANDRÉS JORNETTEL, A SPORTÉRT FELELŐS ELNÖKKEL

Véget ért a 2026-os nyári átigazolási időszak, amely ezúttal is jelentős változásokat hozott együttesünk keretében. A tartalékcsapathoz számos új játékos érkezett, míg a felnőttcsapatnál több kulcsember is távozott, akiket újabb fiatal tehetségekkel helyettesítettünk.

Miért adunk el ennyi játékost? Miért igazolunk kevesebb magyar futballistát? Milyen szempontok alapján alakítjuk keretünket, és mire számíthatnak a szurkolók a jövőben?

Andrés Jornet, a sportért felelős elnökünk többek között ezekre a kérdésekre is választ adott exkluzív interjúnkban.

AZ OPEN ZTE PROJEKT SZAKÍT A MEGSZOKOTT LÁTÁSMÓDDAL

Klubunk az elmúlt időszakban elindította a ZTE projektet, amivel szeretnénk folyamatosan megmutatni azokat a gazdasági, sportszakmai és stratégiai összefüggéseket, amelyek meghatározzák a klub működését és a döntéseinket. Miért fontos ez, és hogyan függhet össze akár a sportszakmai oldallal?

Az Open ZTE számomra a legbátrabb dolgok egyike, amit egy futballklub megtehet.

A labdarúgásban nagyon sokszor láthatjuk, hogy a klubok működése nem teljesen átlátható. Tájékoztatást adunk az eredményekről, az érkező és távozó játékosokról, de ritkán beszélünk arról, hogy milyen megfontolások állnak ezek mögött, és szinte soha nem mutatjuk meg a számokat. A szurkolóktól sokszor azt várjuk, hogy bízzanak bennünk anélkül, hogy megadnánk számukra azokat az eszközöket, amelyekkel megérthetik a döntéseink hátterét.

Az Open ZTE szakít ezzel a látásmóddal, és úgy gondolom, ennek a jelentősége messze túlmutat azon, ami a pályán történik.

A projekt legfontosabb értéke egy egyszerű, ugyanakkor rendkívül fontos dolog: a kontextus megteremtése. Ha megértjük, hogy a játékosértékesítések nem a gyengeség jelei, hanem annak a strukturális modellnek a pillérei, amelynek segítségével a klub fenntartja magát és versenyben marad, akkor egy teljesen új képet kaphatnak a szurkolók a klubról.

A működési költségek és az átigazolásokból származó bevételeken kívüli bevételek közötti különbség nem olyan szám, amelyet szégyellnünk kellene. Ez egy olyan klub működésének valósága, amely komolyan építkezik, komoly erőforrásokat fordít a fejlődésre, és kreatív módon keresi annak lehetőségét, hogy ezt a különbséget egy olyan modellel hidalja át, amely közben sportértéket és külső elismertséget is teremt.

Büszke vagyok arra is, hogy a projekt része az utánpótlás-infrastruktúrába történő befektetésünk. Az akadémiára fordított egymillió eurós beruházás nem az a tétel, amely megjelenik egy mérkőzés hivatalos programfüzetében. Ez egy hosszú távú befektetés, amelynek eredményeihez idő kell, és amelynek teljes hatása várhatóan csak három-négy év múlva lesz igazán látható a pályán. 

Az Open ZTE lehetőséget teremt arra, hogy már most elmagyarázzuk, miért fontos ez a beruházás, még akkor is, ha a teljes eredményeit csak évekkel később fogjuk látni. Végső soron úgy gondolom, hogy mindez azt az üzenetet közvetíti a szurkolóink felé: ti ennek a folyamatnak a partnerei vagytok, nem csupán a szemlélői, és azt hiszem, egy futballklub ennél tiszteletteljesebbet aligha mondhat azoknak az embereknek, akik nap mint nap támogatják.

EGYETLEN ÁTIGAZOLÁSI IDŐSZAK SEM ALAKUL PONTOSAN A FORGATÓKÖNYV SZERINT

A nyári átigazolási időszak lezárulta mindig jó alkalom arra, hogy egy kicsit hátralépjünk és értékeljük az elmúlt hónapokat. Mennyire sikerült megvalósítani azt az eredeti elképzelést, amellyel nekivágtunk az átigazolási időszaknak?

Összességében elégedettek vagyunk azzal, ahogyan az átigazolási időszak alakult. Egyértelmű keretrendszert dolgoztunk ki: nem pusztán nevekről, hanem arról a filozófiáról és játékosprofilról is, amelyet szerettünk volna behozni, és úgy gondolom, ehhez tartottuk magunkat.

Természetesen egyetlen átigazolási időszak sem alakul pontosan a forgatókönyv szerint. Mindig vannak változók: a piaci körülmények, a játékosok döntései, az időzítés. De annak az alapjai, amit elhatároztunk, megmaradtak. Fiatal, játékra és fejlődésre éhes tehetségekkel szerettük volna megújítani a keretet, miközben megtartjuk a versenyképes magot, és úgy érzem, ezt elértük. A keretépítés folyamatos, a munka itt nem áll meg, de úgy érzem, olyan csapatunk van, amely valódi kvalitásokkal és a ZTE képviseletéhez szükséges mentalitással rendelkezik.

NEM OLYAN KLUB VAGYUNK, AMELY VISSZATARTJA A JÁTÉKOSOKAT

Több meghatározó, az elmúlt időszakban fontos szerepet betöltő játékos is távozott. Mennyire volt ez része az előre eltervezett átalakításnak és hogyan alakult ki az a döntés, hogy a csapatnak új irányba kell elindulnia?

Igen, és ez tervezett volt. Már egy ideje gondolkodtunk a klub irányáról, és ennek a jövőképnek része volt a keret megújítása. Ugyanakkor őszinte szeretnék lenni: néhány távozást maguk a játékosok kezdeményeztek, és ezt tiszteletben tartottuk. Ha egy játékosnak lehetősége nyílik arra, hogy karrierjében jelentős lépést tegyen előre – anyagi vagy versenyszint szempontjából –, akkor szerintünk helyes döntés megvizsgálni, hogy a klub érdekei megfelelően védve legyenek.

Nem olyan klub vagyunk, amely visszatartja a játékosokat. Ez a hozzáállás is része annak, ami vonzó célponttá teszi a ZTE-t: a játékosok tudják, hogy ha itt jól teljesítenek, a klub támogatni fogja őket a következő lépésben. Ez jóindulatot és jó hírnevet teremt, ami pedig segít abban, hogy a tehetségek következő hullámát is magunkhoz vonzzuk.

Ezt a pályaívünket egy szám is jól mutatja: az elmúlt tizenkét hónapban háromszor döntöttük meg minden idők klubrekordját az eladási átigazolási díj tekintetében. Ez nem véletlen. Különösen büszkék vagyunk Akpe Victory Baselbe igazolására. Az, hogy azonnal bekerült a kezdőcsapatba, és folyamatosan magas szinten teljesít, azt mutatja, hogy valami pozitív történik a ZTE-nél: nemcsak erre a klubra készítjük fel a játékosokat, hanem karrierjük következő lépcsőfokára is. Pontosan ilyen külső visszaigazolásért dolgozunk.

A MENTALITÁS ÉS A VEZETŐI KÉPESSÉG GYAKRAN FONTOSABB, MINT AZ ÉLETKOR

A távozók között több tapasztalt játékos is volt, miközben az érkezők között sok fiatal futballista található. Milyen egyensúlyt szeretnénk kialakítani a tapasztalat és a potenciál között egy ilyen fiatal keretben?

Ez az egyik központi kérdés, amellyel folyamatosan foglalkozunk. Egy nagyon fiatal keret energiát, ambíciót és fejlődési potenciált hoz, de szüksége van kapaszkodókra is: olyan játékosokra, akik már átéltek nehéz pillanatokat, és tudják kezelni a versenyszerű futball érzelmi oldalát. Ennek tudatában vagyunk.

Ugyanakkor vitatnám azt a feltételezést, hogy a tapasztalat szükségszerűen az életkorhoz kötődik. A játékosokban keresett legfontosabb tulajdonságok közül sok – a vezetés képessége, a nyomás alatti higgadtság, az edzésmunka morál – ugyanúgy megtalálható fiatal játékosokban, mint az idősebbekben. A mentalitás és a vezetői képesség gyakran fontosabb, mint az életkor. Nem feltétlenül az életkor alapján keresünk játékosokat, hanem azokat kutatjuk, akik megfelelő karakterrel rendelkeznek, és életkoruktól függetlenül képesek pozitívan hatni a csoportra.

IGYEKSZÜNK IDŐT ÉS LEHETŐSÉGET BIZTOSÍTANI

Korábban is beszéltünk arról a klubfilozófiáról, hogy „igyekszünk nem közvetlenül az első csapatra igazolni”. Mit jelent ez a gyakorlatban, és miért fontos?

Azt jelenti, hogy amikor igazolunk egy játékost, egy folyamatban gondolkodunk, nem csupán a kezdő tizenegyben elfoglalt pozícióban. Azt szeretnénk, hogy a játékos először megismerje a klubot, a várost, a magyar futball kultúráját és azt, ahogyan nap mint nap dolgozunk. Ehhez idő kell. Egy olyan játékos, aki érkezése után azonnal nagy nyomással járó helyzetekbe kerül, nagyobb eséllyel küzd nehézségekkel, és ez sem neki, sem a csapatnak nem jó. 

Igyekszünk időt és lehetőséget biztosítani: néha a ZTE II-n keresztül, néha az első csapatban a játékpercek gondos menedzselésével, néha pedig egyszerűen az edzéskörnyezetbe való mindennapos beilleszkedéssel. Volt, hogy hat vagy tizenkét hónappal azelőtt hoztunk játékost, hogy kulcsszerepre számítottunk volna tőle, éppen azért, hogy legyen ideje az alkalmazkodásra. Ez egy türelmes, lassabb megközelítés, de hisszük, hogy fenntarthatóbb eredményekhez vezet.

Idén ugyanakkor több fiatal játékosnak meglehetősen gyorsan kellett bekapcsolódnia az NB I-es csapat munkájába. Mennyit változik ilyenkor az eredeti terv?

Ez együtt jár egy fiatal keret menedzselésével, ha a csapat épp átmeneti időszakban van. A körülmények néha felgyorsítják a történéseket és döntés elé kényszerülünk: sérülések, forma, a keret aktuális helyzete. Ilyenkor bíznunk kell az elvégzett felkészítésben és az igazolt játékos minőségében.

Befolyásolta ez az eredeti tervet? Bizonyos szempontból igen, de nem tekinteném ezt pusztán problémának. Néha az, hogy egy játékos a vártnál korábban kerül reflektorfénybe, olyan tulajdonságokat hoz felszínre, amelyekre nem számítottunk teljes mértékben. A legfontosabb az, hogyan támogatjuk ezeket a játékosokat ebben a helyzetben: az edzői stáb, a környezet és a csapattársak hozzáállása révén. Úgy gondolom, ezt jól csináljuk.

FIGYELJÜK EGY JÁTÉKOS HOZZÁÁLLÁSÁT AKKOR IS, AMIKOR NEM JÁTSZIK

Milyen szempontok alapján követik a játékosok fejlődését, és hogyan döntik el, hogy mikor áll készen valaki arra, hogy tartósan az NB I-ben szerepeljen?

Erre nincs egyetlen képlet, és szerintem aki azt mondja, hogy van, túlságosan leegyszerűsíti a kérdést. A fejlődés többdimenziós. Természetesen nézzük a technikai és taktikai előrelépést, de azt is, hogyan reagál a játékos a nehézségekre, hogyan kommunikál a csoporton belül, és hogyan kezeli az edzésen kívüli felkészülését és regenerációját.

Figyeljük a hozzáállását akkor is, amikor nem játszik. Az a játékos, aki akkor is keményen dolgozik és tanul, amikor nincs a kezdő tizenegyben, sokat elárul a karakteréről. Az NB I-ben a folyamatos első csapatos futballra való átálláshoz mindezen elemeknek össze kell érniük. Igyekszünk mindenkivel őszintén és folyamatosan egyeztetni, menet közben igazítani a terven, miközben mindig a közös cél marad az irányadó.

A ZTE II. ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ

Ha már a fiatalokról beszélünk: mi a szerepe ebben a folyamatban a ZTE II-nek? Mennyire fontos a második csapat abban, hogy az érkező játékosok fokozatosan alkalmazkodjanak a klubhoz és a magyar futballhoz?

A ZTE II. alapvető fontosságú. Az a híd. A második csapatba irányított befektetés mértéke közvetlenül tükrözi, milyen jelentőséget tulajdonítunk neki az egész struktúrán belül. Nem periférikus működésről van szó; ez a játékosfejlesztésünk egyik alappillére. Lehetővé teszi, hogy az alkalmazkodási folyamatban lévő játékosok valódi környezetben versenyszerű játékperceket kapjanak, az első csapattal járó teljes elvárási teher nélkül.

Egy frissen érkező, különösen más kultúrából érkező, új nyelvhez, új városhoz és új futballstílushoz alkalmazkodó játékos számára rendkívül értékes, ha ezen a szinten rendszeresen játszhat. Olyan módon gyorsítja az alkalmazkodást, amit az edzés önmagában nem tud megteremteni.

Jó példa arra, hogyan működik ez a modell a gyakorlatban, Bodnár Gergő esete. A klubhoz a ZTE II-n keresztül érkezett, ebben a környezetben fejlődött, majd viszonylag gyorsan felkerült az első csapathoz. Innen stabil kezdőjátékossá és számunkra meghatározó ponttá vált, mielőtt az előző télen értékesítettük. Pontosan ilyen történeteket szeretnénk megismételni.

A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN BELÜLRŐL SZERETNÉNK MAGYAR TEHETSÉGEKET FEJLESZTENI

Viszonylag kevés magyar játékos érkezett, és közülük többen alacsonyabb osztályokban kapnak lehetőséget. Hogyan, és miért alakult ki ez az irány?

Ezt a kérdést szeretném közvetlenül és őszintén megválaszolni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy fontos témakör. Magyarországon létezik egy, a magyar játékosok szerepeltetéséhez kapcsolódó ösztönző rendszer, amelyet tiszteletben tartunk, és értjük a céljait. Egy olyan klub számára azonban, mint a ZTE, amelynek nincs olyan elit szintű akadémiája, mint több más NB I-es klubnak, a magyar játékosokért való piaci verseny nehéz. Az ösztönző struktúra felhajtotta a magyar játékosok értékét, és a játékosok természetesen maguk is tisztában vannak azzal, hogy ez milyen alkupozíciót biztosít számukra. 

Ahhoz, hogy ebben a rendszerben versenyképesen működjünk, következetesen tizenegy-tizenkét magyart kellene pályára küldenünk, ami a jelenlegi keretstruktúránk mellett egyszerűen nem reális anélkül, hogy összességében ne veszélyeztetnénk a csapat minőségét. Ezért tudatosan úgy döntöttünk, hogy nem az ösztönző szabálynak való megfelelés köré építjük a keretet, hanem arra, amiről úgy gondoljuk, hogy a legjobb versenyképes alapot biztosítja.

Ez nem a magyar futball vagy a magyar játékosok elutasítása, és szeretném egyértelművé tenni: pénzügyi szempontból is magas fókuszt fektetünk az akadémiánkra, azzal a céllal, hogy a következő években belülről fejlesszünk magyar tehetségeket.

HOZZÁADNI ÉS FEJLŐDNI EGYIDŐBEN

Az idei érkezők között több olyan játékos is van, aki komoly háttérrel rendelkezik, például a Köln vagy a Dortmund II rendszerében nevelkedett, miközben az európai tapasztalattal rendelkező kilences is erősítésnek számít. Danylo, Matheus vagy épp Emin személyében olyan játékosokat érkeztek, akik már rögtön bevethetők, és azonnal értéket tudnak adni a csapatnak?

Azok a játékosok, akik éveken át magas szintű utánpótlás-környezetben, például Bundesliga-akadémiákon edzettek, bizonyos fokú alkalmazkodóképességet hoznak magukkal. Fiatal koruktól kezdve strukturált módszertannal, magas professzionális elvárásokkal és intenzív edzéskörnyezettel találkoztak. Ez nem jelenti azt, hogy kész játékosként érkeznek, de olyan alapot jelent, amely jellemzően megkönnyíti a gyorsabb alkalmazkodást új környezetekhez. Megszokták a tanulást, az alkalmazkodást és a belső versenyt.

Olyan játékosokat, mint Emin, Dany és a szintén európai felnőtt futballtapasztalattal rendelkező Matheus, olyan profiloknak látunk, akik érdemben hozzájárulhatnak a csapathoz, miközben tovább fejlődnek.

A KULCS A KOMMUNIKÁCIÓ

A nemzetközi szemlélet új kihívásokat is jelenthet. Hogyan lehet egy olyan öltözőt kialakítani, amelyben a különböző futballkultúrákból érkező játékosok gyorsan közös csapattá válnak, és közben a ZTE identitását is magukénak érzik?

Ez valódi kihívás, és nem szeretném kisebbíteni. A nyelv, a kulturális utalások, a szokások: mindez súrlódást okozhat, ha nem kezeljük körültekintően. Ugyanakkor ez egy olyan kihívás, amellyel Európa klubjai minden héten szembesülnek. Nézzük meg a Premier League-et, ahol az átlagos kezdő tizenegyben háromnál kevesebb angol játékos szerepel. Vagy olyan klubokat, mint a Como, a Real Madrid és a PSG, ahol a nemzetiségi sokszínűséget nem akadályként, hanem a professzionális környezet részeként kezelik.

A kulcs a kommunikáció, a közös játékidentitás és annak világos tudata, hogy mit képvisel a klub. Amikor a játékosok megértik, mit jelent a ZTE – a történelmét, a közösségét, az ambícióit –, és amikor egyénként tiszteletet és támogatást éreznek, a nemzetiség másodlagossá válik. Jelenleg is keményen dolgozunk ezen a környezeten.

A szurkolók számára mindig fontos, hogy legyenek olyan játékosok, akikhez kötődni tudnak, miközben a klub fejlődési modellje egyre inkább nemzetközi játékosokra épül. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a nemzetközi keret és a ZTE-hez való kötődés között?

Úgy gondolom, a szurkolók akkor kötődnek egy csapathoz, amikor valódi erőfeszítést, versenyszellemet és olyan játékstílust látnak, amely lelkesíti őket, függetlenül attól, honnan érkeztek a játékosok.

A küzdőszellem, az ellenállóképesség, a címer iránti büszkeség – ezek túlmutatnak a nemzetiségen. Ezek olyan értékek, amelyeket Zalaegerszeg és a régió mindig is képviselt, és azt akarjuk, hogy minden játékos, aki ezt a mezt viseli, ezeket az értékeket vigye ki a pályára. 

Természetesen ha egy Zalában felnőtt és a helyi rendszerből érkező játékos éri ezt el, annak plusz érzelmi töltete van a szurkolók számára, és szeretnénk, hogy ez a jövőben az akadémiai munkánkon keresztül lehetséges legyen. Nem áldozhatjuk fel azonban a keret minőségét egy szimbolikus egyensúly kedvéért. Arra törekszünk, hogy az itt lévő játékosok – bárhonnan is érkeztek – ugyanazzal a meggyőződéssel képviseljék a klub értékeit.

AZ ALAPOK MEGVANNAK

A szezon eddigi mérkőzésein természetesen még látható volt, hogy egy új keretnek időre van szüksége az összeszokáshoz.

Ezzel jelentős mértékben számolunk. Kívülről, az eredmények okozta nyomás miatt csábító lehet azonnali összhangot várni egy olyan csoporttól, amely csak néhány hete van együtt. 

Ez nem reális. A közös megértés kialakításához idő, közös tapasztalatok és ismétlés szükséges. Amit mondhatok, hogy a fejlődési pálya fontosabb, mint a kiindulópont. 

Tavaly hasonlóan kezdtünk, és a csapat a hónapok során jelentősen fejlődött. Azok a klubok és ügynökök Európa-szerte, akik követték azt a szezont – és sokan tették, mivel később több játékosunkat is külföldi klubok szerződtették –, egy hétről hétre javuló csapatot láttak. 

Ugyanezt az ívet várom idén is. Az alapok megvannak; a folyamatnak időre van szüksége.

AZT SZERETNÉM LÁTNI, HOGY A ZTE VISZONYÍTÁSI PONTTÁ VÁLIK

Ha a kívánt modellt sikerül következetesen felépíteni, hogyan képzelhetjük el a ZTE-t 3-5 év múlva? Milyen játékosprofilokkal, milyen keretstruktúrával és milyen szereppel szeretné látni a klubot a magyar futballban?

Azt szeretném látni, hogy a ZTE viszonyítási ponttá válik, nemcsak a magyar futballban, hanem nemzetközileg is elismert klubként, amelynek világos és hiteles modellje van. Olyan klubként, amely intelligensen kutat széles játékospiacon, meghatározott játékidentitáson belül fejleszti őket, és olyan játékosokat nevel ki, akik később a válogatottjukat képviselik – legyen az Magyarország vagy más ország.

Azt szeretném, hogy Európa klubjai és ügynökei a ZTE-re gondoljanak, amikor egy fiatal játékosnak megfelelő környezetre van szüksége a következő lépéshez. Már most biztató jeleket látunk: külföldi klubok és ügynökök egyre gyakrabban keresnek meg bennünket, ami azt mutatja, hogy pozitív visszhangja van a projektnek. Az eredmények mindig a végső mércét jelentik, de a hírnév és az infrastruktúra túlél egy-egy eredményt.

Három-öt év múlva azt szeretném, hogy ez a hírnév szilárdan megalapozott legyen.

Végül, ha a szurkolóknak három dolgot kellene kiemelni abból, amit most építünk, és ami miatt érdemes türelmesnek és bizakodónak lenni, mi lenne ez a három dolog?

Az első a fejlődési ív.

A tavalyi szezon eredmények szempontjából hasonlóan indult, a csapat pedig hétről hétre megmutatta, hogy képes a fejlődésre. A javulás látható és folyamatos volt, amit az is visszaigazolt, hogy hány klub érkezett hozzánk megnézni a játékosainkat, majd végül szerződtette is őket. Ilyesmi nem történik meg, ha az emberek nem látnak valami valódi értéket.

A második a külső elismerés.

Az elmúlt tizenkét hónapban háromszor döntöttük meg minden idők legmagasabb átigazolási bevételét jelentő klubrekordunkat. Az, hogy több országból is klubok követték a szereplésünket, és olyan játékosokba fektettek, akik a ZTE-ben nevelkedtek, az egyik legfontosabb visszajelzés, amit kaphatunk. Ez azt jelenti, hogy a projekt nem csupán szavakból áll. A futballban olyan szakemberek is látják, értékelik és bizalmat szavaznak neki, akiknek éppen az a feladatuk, hogy az ilyen dolgokat felismerjék és megítéljék.

A harmadik maga a közösség.

Ebben a csapatban valódi éhség, és vágy van. Azok a fiatal játékosok, akik érzik a támogatást, és tisztában vannak az előttük álló lehetőséggel, általában megtalálják a módját annak, hogy felnőjenek a feladathoz.

A ZTE szurkolói mindig is rendkívüli lojalitásról és feltétel nélküli támogatásról tettek tanúbizonyságot. Ez nem olyasmi, amit a világ futballjában mindenhol megtalál az ember, és úgy gondolom, hogy egy fiatal játékos fejlődésében ennek nagyobb jelentősége van, mint azt sokan gondolnák. A szurkolók és a csapat közötti kapcsolat az egyik legnagyobb értékünk, és biztos vagyok benne, hogy ez a közösség méltó lesz ehhez.