Búcsú a centerhalfok gólzsákjától

Június 16-án lett volna hetvenkilenc éves. Még megvárta míg védőtársa, Filó László elindul arra az ismeretlen útra, ahonnan nincs visszatérés ebbe a világba, aztán június 7-én ő is útra kelt.

 

Elhunyt a centerhalfok gólkirálya. 280 NB I-es mérkőzésén 46 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Ha szöglethez, vagy kapuhoz közeli szabadrúgáshoz jutott a csapat, a ZTE-stadion akkor még zsúfolt közönsége rákezdett: „Bólints Mici!” S Mici, vagyis Mihalecz István bólintott… De a 11-eseknél sem lehetett nyugodt az ellenfél kapusa.

Erről jut eszembe a magyar élvonal valószínűleg egyedülálló büntetőrúgása. Négyszer kellett elvégezni. A Csepel ellen történt Egerszegen 0-1-es állásnál… A Nagykanizsáról Budapestre került Hajdú háromszor is kivédte a 11-est, de a játékvezető úgy látta, hogy a kapus mindháromszor elmozdult… A negyedikhez már Mihalecz Pista állt oda, s berúgta… Így mentett pontot a ZTE

Micit régóta ismerem, hiszen szeretett anyai nagyanyámhoz közel lakott a Mihalecz-család… Iskolai szünetekben, hétvégeken sokat voltam a mamánál, így sokszor találkoztunk… Focimérkőzésen először a Zalaegerszegi Dózsa csapatában láttam játszani, hiszen közel laktunk a Jákum és a Könyök utcához.

Mihalecz István tősgyökeres zalaegerszegi. A Kinizsi, a Bocskai utcában és környékén nyolc-tíz hasonló korú fiú volt, akik szerették a focit: a Lang-testvérek, Kajtár Gyuszi, Tóth Laci, a „Lisztes”-gyerekek és persze Mici. Állandóan rúgták a labdát a Zala-réten, pihenésképpen pedig fürödtek a folyóban.

Mihalecz Istvánból aztán NB I-es labdarúgó lett. Kiváló játékos. Aki nem ismerte közelről, annak kicsit smirklisnek tűnhetett a modora. Talán azért, mert a hízelgést nem szerette, szókimondó ember volt.

Kezdő újságiróként egy Budapestről igazolt játékossal szerettem volna riportot készíteni, aki meglehetősen flegmán állt a dologhoz. „Hogy beszélsz ezzel a gyerekkel, viselkedj normálisan! Nálunk nem szokás ez a stílus” – szólt rá erélyesen Mici.

A búcsúmérkőzését az Austria Wien ellen játszotta Zalaegerszegen, aztán a ZTE alkalmazottja lett Volt a klub vezetőedzője, ahogy a szomszédvár Haladás és a Nagykanizsai Olajbányász élvonalbeli csapatának trénere is. Edzőként sem volt megalkuvó, kiállt véleménye mellett, küzdött igazáért. Ha veszített, készült az újabb feladatra.

Az utolsó csatáját azonban már nem a pályán, nem az edzői kispadon ülve vívta. Ez a küzdelem élet-halál harc volt. Aztán már nem volt esély a győzelemre. A ZTE egyik legkiválóbb játékosát veszítettük el.

Isten veled Mici, nyugodj békében!

A teljes cikk itt érhető el: https://www.zalatajkiado.hu/2026/06/08/meghalt-mihalecz-istvan/

Ekler Elemér írása, ZalaTáj Kiadó